2010. november 22., hétfő

Minden viharok viharán

Nincs erőd a változásra,
s gondolataid visszatérnek arcára.
Ott lebeg benned minden szava,
szívedbe mar lágy mosolya.

Érzed a szenvedély tüzét,
bársonyos tekintetét.
Érzed véred vad táncát,
ha meglátod mesebeli alakját.

Tudod, hogy kevés a remény,
álmodban mégis te vagy a vőlegény.
De e kedves két szétszakadt,
s mégis mellette találod magad.

Az álmok is valóra válnak,
és a végzetedre hívnak.
De boldogság nagy erény,
és Ő mégis mindig szerény.

Mint egy gyöngéd istennő,
a lábainál heversz esendő,
gyenge féreg formában,
mégis van valami a mosolyában.

Van ott valami ami hajt,
és azt mondja rajt!
Mire vársz szerelmes?
Magát nem főzi meg a leves!

Keresed a hívó jelet,
az isteni test felett.
És ha beteljesül az álmod,
tudd, hogy a vihart vállalod.

Egyedül áll a sziklán,
szeme végig tekint a pusztán.
Látja maga előtt a múltját,
tisztelt majd gyűlölt Urát.

Ott volt a teremtésnél,
segített az özönvíznél.
Látta birodalmak bukását,
sokak meggyalázását.

Ám volt egy képessége,
a jövő kifürkészése.
Látta mit hoz a holnap,
S tudta, eljön az a nap,

Amikor ott hagyja a mennyeket,
s eltéríti az embereket.
Eltervezett mindent előre,
hogy lesz a világnak vége.

De valamit elnézett,
nem számolta a szerelmet.
Villámként érte az érzelem,
s megjelent nyomában a félelem.

Le akart szállni a világra,
így kényszerült az alkura.
Eladta hatalmát az ördögnek,
csak hogy nyugalma legyen szívének.

De kínjai csak fokozódnak,
csekély az esélye a kapcsolatnak.
Pedig küzdött mindennel érte,
de a másik észre se vette.

Mégis bízva bízik a balga,
Isten elvándorolt angyala
léte mások segítsége,
mégis Feketeszárny a neve.

Sötétség trónol a lelkemben,
de még hiszek a szerelemben.
Bár hinné Ő is ezen érzelmet,
S vallhatnék neki bátran szerelmet.

Nem kéne félnem a kosártól,
mert én onnan jövök a sárból.
Pénzem lassan negatív,
mégis érte dobog e szív.

Magam ellen hiába nem fordulok,
mert legközelebb végleg bekattanok.
Lassan így is utolér az őrület,
s beborít a szürkület.

Nem maradt csak egy remény,
de tudom, kevés bennem az erény.
De szeretni azt még tudok,
ha kell érted meghalok.

Mindent megteszek amit akarsz,
semmi se édesebb min e harc.
Ha kell érted mosolyogva elbukok,
ha akár egy kedves szót  is kapok.

Ha hozzám szól szavad hűs patakja,
s rám vetül szemed lágy sugara,
Megteszek neked mindent,
életemnek magam vetek véget.

2010. november 11., csütörtök

Álmaim 1

Nem hittem benne,
csak azt tudtam kéne,
de még mennyire,
és az ég azt mondta nesze!
Kapva kaptam a dolgon,
így született meg az álmom.
Aztán jött az ébredés,
Ó, az az édes érzés.
Pörögtem egész nap,
leszartam mi lesz a következő lap.
De mi tett rám ilyen hatást?
Akkor kezdem is az írást!

Sütött a Nap vagy hetven ágra,
én nem vágytam csak egy hideg kólára,
elmentem hát a büfébe,
fizettem és indultam egy medencébe.
Az ismerősök köszöntek,
odaszóltak vagy csak intettek,
visszaintettem én is, de meg nem álltam,
a jakuzzik felé tartottam.
Menet közben feltűnt egy sziluett,
aki ismerősnek rémlett.
Lépteim arra kanyarodtak,
mentem, mint a robot kinek parancsolnak.
Odaléptem és harsányan köszöntem,
osztálytárs volt akit sikerült meglepnem.
Az öltözőbe tartott ruhát cserélni,
magamra néztem.Nekem se ártana át vedleni.
A medencénél láttam legközelebb,
jobbra-balra fényképezett.
Nem telt bele sokba,
s be kerültem az albumba.
Nem hittem, hogy lekap,
Hisz nem volt rajtam kalap,
látszott az arcom,
s az ócska vigyorom.
Nem mintha zavart volna.
De mit gondolnak majd róla?
Egy ilyen srácot lefényképezni?
Nálunk ezzel simán le lehet égni!
De őt nem zavarta,
megkérdeztem, és leszarta.
A jakuzzik felé vettük az irányt,
menet közben kibeszéltük az osztály.
A medence tömve volt emberrel,
egymáshoz préselődtünk, mint hering a heringgel.
Dumálgattunk minden hülyeségről,
mindenről kivéve a lényegről,
mit is keresünk itt egymással?
Mit is akarunk a jakuzzival?
Engem mindez nem izgatott,
mert a szeme teljesen elvarázsolt.
Csak ültünk, mint két kuka,
s dőlt belőlünk a süket duma.
Nem tudtam miért tűr velem,
egyáltalán ide, hogy kerültem.
Az idővel lett helyet is kaptunk,
magam se tudom miért, de úgy maradtunk.
Szorosan a másik mellett,
mint akiket Isten így teremtett.
Az égre néztem,
majd újra a tüneményre.
Ő is felemelte fejét,
s rám vetette két szép szemét.
Alaposan végig mért,
majd lassan az arcomhoz ért.
Mosolygott, és valamit súgott,
s a szivem fölé hajolt.
Vállamon kopogott,
ahogy a szívem dobogott.
Éreztem, hogy  bele zúgtam,
de neki ezt elmondjam?
Kétségem az arcomra is kiülhetett,
Mert rám nézett és kérdezett:
"Min gondolkozol annyira?"
"Érdemes volt-e elcserélni a szívem acélra."
"Ne beszélj baromságot!"
S pajkosan megtaszított.
"Tudom, hogy itt mi dübörög.
A ritmusától megörülök!
De nézd az enyém mit üzen?"
S szívére tette a kezem.
Alig éreztem a ritmusát,
pláne ezzel a szándékát,
"Gyorsan ver a ketyegőd,
s néha nem érezni a következőt.
Nem tudom ez mutat,
bár egy kicsit mulattat."
Nevettem, mint akinek a kenyere a móka,
mire ő kérdezett, meglepetésemre kacagva.
"Neked most normál a szív ritmusod,
miért nem változik a pulzusod?"
"Nagyon is változik, most majd kiugrik,
s aki előtted áll szívrohamban elhullik."
Éreztem, ahogy megsimítja az arcom,
" Mi izgat téged gladiátorom?"
" Na jó bevallom mi feszít, mi melenget,
meglep a találkozás, és ez a helyzet.
Nem tudom mit tegyek,
hogy szemeidben el nem vesszek?"
"Majd én megmondom!"
s megkaptam tőle első csókom.

Itt szólt az ébresztő,
remélem helyzetem így érthető.

2010. november 7., vasárnap

Bérgyilkosok dala

Bú s Bánat fedi arcomat,
kabátomba rejtem kardomat.
Harcomon megint egyedül,
pisztolyom el-elsül.

 Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Szél kapja fel a füstöt,
gyász üti az üstöt.
iszom a szomjúságra,
eszem más halálára.

Éhezem a vért,
ne kérdezd miért.
Én vagyok a démonod,
Ezt a ritmust ne dobold!

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Engem vár a zárka,
visszavisz a magányba.
Egyszer úgyis elrohad az acél,
és újra hajt a gyilkos cél.

Ez az én családom,
ha zavar legyilkolom.
Én vagyok a démonuk,
de késő ha fejükben a lyuk.

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Egyszer mindenkit elér a vég,
engem üldözőbe vett rég.
Talán mégis megúszom,
ha közel jön felrobbantom!!!!

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Két dal egy kapta fa

Szuper sebességgel gyorsulok
mindent itt hagyok
Visszavedlek önmagammá
a változás válik múlttá

Megpróbáltam jó pofizni
mindenhez jó arcot vágni
Szenvedtem, mint még soha
s itt végeztem bekattanva

.:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

Lehetsz katolikus vagy buddhista
felőlem mohamedán vagy baptista
de mond mit tegyek?
hogy álmomban ne vele legyek?

akár a hús a fazékban
fövők lassan haragomban
haragszom magamra
s dühös vagyok a világra

:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

kiürültem lelkileg
szenvedek testileg
s te elmész
de előtte még rám lépsz!

söröm öntöm vödörbe
nem értem, mért tettél tönkre
kiürültem lelkileg, mint a doboz,
szenvedek testileg, s valaki elkoboz

:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

lehetsz katolikus vagy buddhista
felőlem mohamedán vagy baptista
de mond mit tegyek?
hogy álmomban ne vele legyek?




Félted az életed
de másokét gallyra teszed
Istent csak arra kérem
hagyj forrjon a vérem

engedje hogy eleresszem hatalmát
hogy újjá építse lelkem városát
leromboltad egy csapással
de elpusztításához nem árt több száz

de én se engedek meg mindent
többet a szívem közelébe téged
ha kell sok mindent felejtek
de hülye azért nem leszek

Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!

nem kell nekem xanax
nem lesz több panasz
repülnöm kell vagy meghallok
de miattad nem megy csak vakon

elvakítottál, majd hátba szúrtál
fejem mégis hideg, akár az ezüst tál
Istenem arra kérlek,
hagyj forrjon a vérem

 Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!

rohanok a határba
egyenest a halálba
valami mégis visszatart
egy barát valamit akart

élek örökkön de minek
e porhüvelyben nincsen lélek
istenem arra kérlek
add hogy legyen vérem.

Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!





2010. november 6., szombat

Lazulj!!

Néha kell egy kis lazulás,
ha már vállalkozó nem neked ás,
és neked ás, mert itt a vég,
innen nincs tovább a rét.
Innen már csak a halál vár,
de a lazaság nem árt.

Engedd el magad, és indulj el,
lásd lelked mélyén ki él.
Nézz mi a belsőd, mit félnek,
vagy éppen szeretnek.
Gyere lépj az útra,
legyél életművész újra.

Lépj vissza közénk, és éld,
mit adunk, és Istent ne féld.
Nálunk van a vidám élet,
itt elfelejtheted feleséged.
Búcsúzunk itt vége,
ennyit mondott az élet művésze

Loco Diablo

Arénából a kocsmába tart,
oldalát szelíden veri a kard.
Hétvégén ha elszabadul,
rágyújt, és berúg mocskosul.
Vigyázz itt jön Loco,
mások szerint ő Diablo.


Talpig feketében, és fémben,
szívtelenek rémlik bennem.
Mégis segített a bajomon,
s dobott egyet a hangulaton.
Vigyázz itt jön Loco,
mások szerint ő Diablo.

Lábai elött nem hever senki,
mégis hatalma ha kell megsegít.
Megérteni nem érdemes,
pedig lelke nem félelmetes.
Vigyázz itt jön Loco,
mások szerint ő Diablo.

Segíteni akar neked is,
ha kell a vére arán is.
Mégis megvetik, mint a rongyot,
pedig nem akar mást csak egy-két barátot.
Vigyázz itt jön Loco,
mások szerint ő Diablo.