2010. november 11., csütörtök

Álmaim 1

Nem hittem benne,
csak azt tudtam kéne,
de még mennyire,
és az ég azt mondta nesze!
Kapva kaptam a dolgon,
így született meg az álmom.
Aztán jött az ébredés,
Ó, az az édes érzés.
Pörögtem egész nap,
leszartam mi lesz a következő lap.
De mi tett rám ilyen hatást?
Akkor kezdem is az írást!

Sütött a Nap vagy hetven ágra,
én nem vágytam csak egy hideg kólára,
elmentem hát a büfébe,
fizettem és indultam egy medencébe.
Az ismerősök köszöntek,
odaszóltak vagy csak intettek,
visszaintettem én is, de meg nem álltam,
a jakuzzik felé tartottam.
Menet közben feltűnt egy sziluett,
aki ismerősnek rémlett.
Lépteim arra kanyarodtak,
mentem, mint a robot kinek parancsolnak.
Odaléptem és harsányan köszöntem,
osztálytárs volt akit sikerült meglepnem.
Az öltözőbe tartott ruhát cserélni,
magamra néztem.Nekem se ártana át vedleni.
A medencénél láttam legközelebb,
jobbra-balra fényképezett.
Nem telt bele sokba,
s be kerültem az albumba.
Nem hittem, hogy lekap,
Hisz nem volt rajtam kalap,
látszott az arcom,
s az ócska vigyorom.
Nem mintha zavart volna.
De mit gondolnak majd róla?
Egy ilyen srácot lefényképezni?
Nálunk ezzel simán le lehet égni!
De őt nem zavarta,
megkérdeztem, és leszarta.
A jakuzzik felé vettük az irányt,
menet közben kibeszéltük az osztály.
A medence tömve volt emberrel,
egymáshoz préselődtünk, mint hering a heringgel.
Dumálgattunk minden hülyeségről,
mindenről kivéve a lényegről,
mit is keresünk itt egymással?
Mit is akarunk a jakuzzival?
Engem mindez nem izgatott,
mert a szeme teljesen elvarázsolt.
Csak ültünk, mint két kuka,
s dőlt belőlünk a süket duma.
Nem tudtam miért tűr velem,
egyáltalán ide, hogy kerültem.
Az idővel lett helyet is kaptunk,
magam se tudom miért, de úgy maradtunk.
Szorosan a másik mellett,
mint akiket Isten így teremtett.
Az égre néztem,
majd újra a tüneményre.
Ő is felemelte fejét,
s rám vetette két szép szemét.
Alaposan végig mért,
majd lassan az arcomhoz ért.
Mosolygott, és valamit súgott,
s a szivem fölé hajolt.
Vállamon kopogott,
ahogy a szívem dobogott.
Éreztem, hogy  bele zúgtam,
de neki ezt elmondjam?
Kétségem az arcomra is kiülhetett,
Mert rám nézett és kérdezett:
"Min gondolkozol annyira?"
"Érdemes volt-e elcserélni a szívem acélra."
"Ne beszélj baromságot!"
S pajkosan megtaszított.
"Tudom, hogy itt mi dübörög.
A ritmusától megörülök!
De nézd az enyém mit üzen?"
S szívére tette a kezem.
Alig éreztem a ritmusát,
pláne ezzel a szándékát,
"Gyorsan ver a ketyegőd,
s néha nem érezni a következőt.
Nem tudom ez mutat,
bár egy kicsit mulattat."
Nevettem, mint akinek a kenyere a móka,
mire ő kérdezett, meglepetésemre kacagva.
"Neked most normál a szív ritmusod,
miért nem változik a pulzusod?"
"Nagyon is változik, most majd kiugrik,
s aki előtted áll szívrohamban elhullik."
Éreztem, ahogy megsimítja az arcom,
" Mi izgat téged gladiátorom?"
" Na jó bevallom mi feszít, mi melenget,
meglep a találkozás, és ez a helyzet.
Nem tudom mit tegyek,
hogy szemeidben el nem vesszek?"
"Majd én megmondom!"
s megkaptam tőle első csókom.

Itt szólt az ébresztő,
remélem helyzetem így érthető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése