2010. november 7., vasárnap

Bérgyilkosok dala

Bú s Bánat fedi arcomat,
kabátomba rejtem kardomat.
Harcomon megint egyedül,
pisztolyom el-elsül.

 Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Szél kapja fel a füstöt,
gyász üti az üstöt.
iszom a szomjúságra,
eszem más halálára.

Éhezem a vért,
ne kérdezd miért.
Én vagyok a démonod,
Ezt a ritmust ne dobold!

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Engem vár a zárka,
visszavisz a magányba.
Egyszer úgyis elrohad az acél,
és újra hajt a gyilkos cél.

Ez az én családom,
ha zavar legyilkolom.
Én vagyok a démonuk,
de késő ha fejükben a lyuk.

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Egyszer mindenkit elér a vég,
engem üldözőbe vett rég.
Talán mégis megúszom,
ha közel jön felrobbantom!!!!

Mert ha kell gyilkolok,
haza már a véreden csúszom.
Végzek veled, mert ez a parancs,
a boltban egyre több a vérnarancs!
mert ha kell mindenkit megölök,
otthon a virágot vérükkel megöntözöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése