2010. november 7., vasárnap

Két dal egy kapta fa

Szuper sebességgel gyorsulok
mindent itt hagyok
Visszavedlek önmagammá
a változás válik múlttá

Megpróbáltam jó pofizni
mindenhez jó arcot vágni
Szenvedtem, mint még soha
s itt végeztem bekattanva

.:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

Lehetsz katolikus vagy buddhista
felőlem mohamedán vagy baptista
de mond mit tegyek?
hogy álmomban ne vele legyek?

akár a hús a fazékban
fövők lassan haragomban
haragszom magamra
s dühös vagyok a világra

:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

kiürültem lelkileg
szenvedek testileg
s te elmész
de előtte még rám lépsz!

söröm öntöm vödörbe
nem értem, mért tettél tönkre
kiürültem lelkileg, mint a doboz,
szenvedek testileg, s valaki elkoboz

:Eszemet vesztettem
ha ez kell hát legyen
Szálljon távol a bűz
engem a fájdalom űz
rohanok a végtelenbe
egyenest a folyómedernek
fejem fölött hullámzik a víz
lábam alatt hullám másra bíz

lehetsz katolikus vagy buddhista
felőlem mohamedán vagy baptista
de mond mit tegyek?
hogy álmomban ne vele legyek?




Félted az életed
de másokét gallyra teszed
Istent csak arra kérem
hagyj forrjon a vérem

engedje hogy eleresszem hatalmát
hogy újjá építse lelkem városát
leromboltad egy csapással
de elpusztításához nem árt több száz

de én se engedek meg mindent
többet a szívem közelébe téged
ha kell sok mindent felejtek
de hülye azért nem leszek

Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!

nem kell nekem xanax
nem lesz több panasz
repülnöm kell vagy meghallok
de miattad nem megy csak vakon

elvakítottál, majd hátba szúrtál
fejem mégis hideg, akár az ezüst tál
Istenem arra kérlek,
hagyj forrjon a vérem

 Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!

rohanok a határba
egyenest a halálba
valami mégis visszatart
egy barát valamit akart

élek örökkön de minek
e porhüvelyben nincsen lélek
istenem arra kérlek
add hogy legyen vérem.

Nincs már csak pusztulás,
mindent elpusztító láz
lassan olvad rólam a máz
s kivillan az acél váz
csontok törése
árulók pörölye!





1 megjegyzés:

  1. Ez gutos vers! Sokkal sokkal jobbak a mostani verseid, mint régen. :D Nagyon gratulálok hozzájuk. Végre olyan látomásszerűek, élethűek, gyötrőek, minden benne van ami az irodalom számára is értékelhető. Nagyon nagy változás ez a többihez képest. Huhh ... ez igen!

    VálaszTörlés