2014. április 29., kedd

Amikor valami végetér, na akkor kezdődik valami más

A Nap sugarai élesen verődtek vissza a csupasz fémről, ahogy elhagyta hüvelyét, hogy az ember szolgálatába álljon. Meredek szögben indult meg célja felé, készen az akár végzetes károkozásra is , de az utolsó pillanatban lendülete alább hagyott, és épphogy csak érintette áldozatát. Már ezzel a mozdulattal is karcolást ejtett az érzékeny szöveten, és nyomában megjelent az éltető, vagy épp halált hozó folyadék, mely lassú, kövér cseppekben hullott alá a földre, és ejtett foltott a kiszáradt poron. A másiknak még ideje sem volt reagálni, amikor a fém hegye újra villant, és lecsapott. Ezúttal mér keményebb részhez ért, és azt végig vágva hagyott maga mögött mély nyomott. Megtörtént, a Másik összeroskadt, és kezével ütötte az egyre mocskosabb földet.
- Ennyi volt, kész, vége! Innen már nincs visszaút, innentől kezdeve eddigi pozíciód elveszett, és én veszem át az eddigit.
- Tényleg csak ennyi lenne? Azt hittem tovább tart majd, Azt hittem, hogy mint a filmekben, lesznek monológok, esetleg beszólások.
- A való életben ez sokkal könyörtelenebb. Az emberek nem kapnak lehetőséget a beszédre, csak jönnek, és megteszik, amit meg kell, aztán távoznak, vagy mindketten, vagy csak az egyikük.
- Legalább azt elmondták volna, hogy miért vagyunk itt. Egyszerűen iderángattak reggel, és itt hagytak.
- Elmondja, miért vagy itt?
- Mond, ezek szerint neked többet mondtak, mint nekem.
- A lényeg az, hogy kiszolgáltál, meguntak, és ezért megkértek engem, hogy jöjjek ide, és tegyem, amit tennem kell.
- És velem mi lesz? Leírtak, és ennyi?
- Neked eddig tartott a sikered itt, talán újra kezdheted, talán nem. Ez már csak rajtad múlik, de nekem lassan mennem kell. Vár az ünneplés, és a dicsőség. Nagy kegy, hogy én válthatalak le.
- Én köszönöm neked. Igazad lehet, újra fogom kezdeni, és a csúcsra jutok megint.
- Nem kell többet küzdened Öreg. Már így is ott vagy. Neked innen a páholyba vezet az utad, ahonnan nézhetsz minket, és ha akarsz, vagy jónak látod beleszólhatsz a dolgok menetébe.
- Tényleg jobban informáltak téged, mint engem. Sejtettem, hogy eljön ez az idő is egyszer, de nem hittem, hogy ilyen lesz. Már csak egy kérdésem van.
- Tedd fel, és menjünk.
- Miért azt az ócska, csöpögő töltőtollat használod?
- Ez egy kabala, és sajnálom, hogy tintás lett a szőnyeg.

- Semmi gond, holnaptól úgyis a te irodád. Na menj ünnepelni, én is megyek majd, csak összeszedem magam.