2018. április 26., csütörtök

Bánat

Bánat a Semmiben


Könnyet ejtenél, minek?
Mesélnél? Nincs kinek.
Elszelelnél a világba,
Sose nézel hátra?

Keseregnèl, minek?
Ártanál? Nincs kinek.
Eldobnál a végtelenbe,
Ezért engedtél be?

Választ keresel, mire?
Emlékeznél? Nincs kire.
Ellöknél messzire,
mész vele bármire?

Gyógyírt kutatsz, mire?
Rábíznád? Nincs kire.
Szétszednél több darabra,
mutogatnál magadra?

Képzelt játék az egész,
Tőlem fél a merész.
Illúzió minden percben,
Nincs Bánat a Semmiben.

2018. április 18., szerda

Álom

Álom a Semmiben


Könny szökik szemembe,
ha bejutsz lelkembe.
Néha sós, néha édes,
de mindig rémes.

Boldogságot hajszol,
amit elmém rajzol.
Kedves illúziót kerget,
amit a szív ölelget.

Bánat az ébredés,
lelkemen a repedés.
A valóság, csalódás,
létemen egy hasadás.

Átkoz minden pillanat,
mi éber e Nap alatt,
Megront minden éjszaka,
mit elér a vér szava.

Ketté tört az értelem,
vággyal kevert félelem.
Kísértés a végtelen,
Egy álom a Semmiben.




2018. április 16., hétfő

Meglepetés

Idő

Marokra fognám szavaim,
mégis szétcsúsznak ujjaim,
Összeszedném mi enyém volt,
de mint higany eliszkolt.

Apró cseppekre esve szalad,
csak a fémes kongás marad,
Nehéz volt minden pillanat,
mikor elvették az álmomat.

Marokra fognám szavaim,
mégis megvágják ujjaim,
Összeszedném mi marad nekem,
de porként tovalebben.

Elfújja a hideg, esti szél,
mit elmém tudni vél,
Kérdez minden pillanat,
kéred-e az álmukat.

Marokra fognám szavaim,
mégis eltörnek ujjaim.
Megragadnám mi még enyém,
de eltűnik az árnyék mélyén.

Ellibbent negyed évszázad,
néha öröm, aztán jő a bánat.
Mégse adnám soha senkinek,
köszönöm Anyám, hogy élek!