s gondolataid visszatérnek arcára.
Ott lebeg benned minden szava,
szívedbe mar lágy mosolya.
Érzed a szenvedély tüzét,
bársonyos tekintetét.
Érzed véred vad táncát,
ha meglátod mesebeli alakját.
Tudod, hogy kevés a remény,
álmodban mégis te vagy a vőlegény.
De e kedves két szétszakadt,
s mégis mellette találod magad.
Az álmok is valóra válnak, és a végzetedre hívnak.
De boldogság nagy erény,
és Ő mégis mindig szerény.
Mint egy gyöngéd istennő,
a lábainál heversz esendő,
gyenge féreg formában,
mégis van valami a mosolyában.
Van ott valami ami hajt,
és azt mondja rajt!
Mire vársz szerelmes?
Magát nem főzi meg a leves!
Keresed a hívó jelet,
az isteni test felett.
És ha beteljesül az álmod,
tudd, hogy a vihart vállalod.
Egyedül áll a sziklán,
szeme végig tekint a pusztán.
Látja maga előtt a múltját,
tisztelt majd gyűlölt Urát.
Ott volt a teremtésnél,
segített az özönvíznél.
Látta birodalmak bukását,
sokak meggyalázását.
Ám volt egy képessége,
a jövő kifürkészése.
Látta mit hoz a holnap,
S tudta, eljön az a nap,
Amikor ott hagyja a mennyeket,
s eltéríti az embereket.
Eltervezett mindent előre,
hogy lesz a világnak vége.
De valamit elnézett,
nem számolta a szerelmet.
Villámként érte az érzelem,
s megjelent nyomában a félelem.
Le akart szállni a világra,
így kényszerült az alkura.
Eladta hatalmát az ördögnek,
csak hogy nyugalma legyen szívének.
De kínjai csak fokozódnak,
csekély az esélye a kapcsolatnak.
Pedig küzdött mindennel érte,
de a másik észre se vette.
Mégis bízva bízik a balga,
Isten elvándorolt angyala
léte mások segítsége,
mégis Feketeszárny a neve.
Sötétség trónol a lelkemben,
de még hiszek a szerelemben.
Bár hinné Ő is ezen érzelmet,
S vallhatnék neki bátran szerelmet.
Nem kéne félnem a kosártól,
mert én onnan jövök a sárból.
Pénzem lassan negatív,
mégis érte dobog e szív.
Magam ellen hiába nem fordulok,
mert legközelebb végleg bekattanok.
szeme végig tekint a pusztán.
Látja maga előtt a múltját,
tisztelt majd gyűlölt Urát.
Ott volt a teremtésnél,
segített az özönvíznél.
Látta birodalmak bukását,
sokak meggyalázását.
Ám volt egy képessége,
a jövő kifürkészése.
Látta mit hoz a holnap,
S tudta, eljön az a nap,
Amikor ott hagyja a mennyeket,
s eltéríti az embereket.
Eltervezett mindent előre,
hogy lesz a világnak vége.
De valamit elnézett,
nem számolta a szerelmet.
Villámként érte az érzelem,
s megjelent nyomában a félelem.
Le akart szállni a világra,
így kényszerült az alkura.
Eladta hatalmát az ördögnek,
csak hogy nyugalma legyen szívének.
De kínjai csak fokozódnak,
csekély az esélye a kapcsolatnak.
Pedig küzdött mindennel érte,
de a másik észre se vette.
Mégis bízva bízik a balga,
Isten elvándorolt angyala
léte mások segítsége,
mégis Feketeszárny a neve.
Sötétség trónol a lelkemben,
de még hiszek a szerelemben.
Bár hinné Ő is ezen érzelmet,
S vallhatnék neki bátran szerelmet.
Nem kéne félnem a kosártól,
mert én onnan jövök a sárból.
Pénzem lassan negatív,
mégis érte dobog e szív.
Magam ellen hiába nem fordulok,
mert legközelebb végleg bekattanok.
s beborít a szürkület.
Nem maradt csak egy remény,
de tudom, kevés bennem az erény.
De szeretni azt még tudok,
ha kell érted meghalok.
Mindent megteszek amit akarsz,
semmi se édesebb min e harc.
Ha kell érted mosolyogva elbukok,
ha akár egy kedves szót is kapok.
Ha hozzám szól szavad hűs patakja,
s rám vetül szemed lágy sugara,
Megteszek neked mindent,
életemnek magam vetek véget.
