Mélyen a Semmiben
Hangtalan börtönben vakon,
A legjobb zarkában lakom.
Fénytelen veremben a lelkem,
De lassan ezt is megszeretem.
Már nem a láncok kötnek,
Bolondja lettem a véremnek.
Magamra vetettem büntetést,
Sose vágytam a megértést.
Elszakadni, ennyit akartam,
Mikor béklyóim faragtam.
S lám fogoly lettem szabadon,
Bliccelő egy szellem vonaton.
Magányért sírtam veletek,
Kísértő mennyei szellemek.
Végre üresség honol bennem,
Itt mélyen a Semmiben.
