Ülve alvás, állva fekvés, és új bejegyzés...

Matek lecke

Kész van mindenki,

ide jöttünk zsibbadni.

Frontra fogjuk bajunk,
mégi kell, hogy nyomjuk.
Mert az élet nem pihen,
és nem lesz tehetelen,
csak erőnk nem elég,
telhetetlen a keserű Vég.
Elkészül idővel az ember,
ha csak hisz, és nem mer.
Egy kis szemtelenség kell,
hogy szembe menj a kerékkel.
Szállj ki egy kicsit innen,
és lazulj el ha embertelen,
és kegyetlen a sorsod,
és nem bírod el karod,
ha ólom már a fejed,
mert egy meg egy az négy ketted.

Fásul(ás)

Kasztanyeszta, és dobverő,

cimbalom, és erőmérő,
hangok, és akaratok húznak,
mind- mind téged akarnak,
széttépnének sok felé sokan,
nem hagynának meg magadnak.

Hegedű, és triangulum,
Üstdob, és ununoktium,
információk, és terhek keresnek,
hogy téged szólítsanak mesternek,
Itt az ideje, hogy megállni, és várni,
hátha sikerül egyszer gyökeret verni.
 

Új élet, világ, és fény

Fertőzés

Angyal kép éled, és vezet,
miért ártottam neked?
Démonok kisértenek veled,
Mégis örömmel fogom kezed.
Őrült tánc ez szárnyakkal,
Szárnyak keverdnek árnyakkal.
Tollak suhognak végtelen,
Pallosok súlytnak élesen.
Láng csap fel nyomomban,
hamuként hullnak el karodban.
Fekete szárnyaim fakulnak,
ahogy tieid körbe fonnak.
De fehérségük lassan múlik,
hisz lényünk összeomlik.
Megfertőzted lelkem harsonáját,
és én bepiszkítottam szíved bársonyát.

Olvadás

Küzdelem, és vérpatak,
mind belőled fakad,
benned él minden világ,
veled lángol egy új virág.
Tűz égeti minden perced,
hamu jelzi édes végzeted.
Mégis szól egy hang: "Harcolj!",
és ha kell körömmel karcolj,
csak tedd, amit magadnak érzel,
és nem lankadja, ha élőként vérzel.
Jeges szíved is sebezhető,
téged is elolvaszt egy szerető.

Lámpák, kereszteződések, gondolatok

Tűnődés


Ez csak játék a szavakkal,
valóság másoló mondatokkal.
Lényegtelen, üres sorok,
mint megannyi utca sarok.
Állnak lelkem keresztútján,
és zöldre várnak a lámpán.
A hiányos szívek feszülete,
érzelmek tintás tükre.
Mond hol az igazság?
Mond látszol- e Valóság?
Vagy csak üres képek,
miket neked felidézek?
Lehet- e sorok között fény?
tisztán érezhető, lelki tény?
Vagy megint csak álmodom,
mikor e rímeket papírra sírom,
és e sorok könnyeim,
vajh érted- e kérdéseim?

Ima

Mára minden modern,
egyé válunk az interneten.
Mégis fáj a valóság átka,
mond miért lettél pátriárka?
Ki az vallást szavalja,
hogy bolond, ki eszét használja.
Globalizáció, és nagyvárosok,
nekem mindez már túl sok.
De neked még kevés tudom,
most mégis szavam ordítom,
hogy kelj fel álmodból,
ébredj modern átkodból!
Tedd le az okos telefont,
és hagyd el a városi betont.
használd elméd, és beszélj.
Ideje, hogy emberként élj!

P- alliteráció

Ez itt egy:

Puncs Pöttyös Páva Pingálta Pokrócba Polyált Publikus Padon Piros Papucsban Punnyadó Pókember Pártfogásában
Puszedli Pindúr Pandúr Pelikán Prémes Pátkány Pulóveres Polgár Pukkasztó Petuniásba Pisilő Pulik Pipázó Prímás Pék Puttonyt Polcra Pakoló Parasztokkal
Partyzó Pubertás Pálinkás Pamacsokkal Pókerező Pankrátorok Pingvin Pénisz Pusztító Parázsló Petárdás Pityókás Perecet Palackozó Pinty Pasasok Pusztában Portyázó Patakból Partvissal Partra Pofozott Paprikás Paradicsomos Pikáns Petrezselymes Ponty Pörkölt Pasztörizáló
Panírozott Parajos Pépsített Penicilines Puskában Paszírozott Pedáns Palóc Punk Púp Párizsi Porlasztó
Palota Portás Prosztó Pálos Porladó Padlizsán Panamázó Papokkal Páfrány Paklival Palló Peron Padló Pucoló
Poroltós Pézsma Pockoknak Puszival Pukedliző Papák
Polikai Passzivítástól Poros Poétikai Poén Pártjának Promóciója.
 P counter: 100

Variációk hiányokra

Cselekvés nélkül

Se szavak, se mondatok,
csak betűk, és jelek.
Értelmetlen szótagok,
sehol egy épp jelenet.

Szilánkok, és töredékek,
mind-mind pillanatok.
darabok, melyek nem egészek,
csak puszta, égett csonkok.

Egy hete lassan életem káosz,
és a harc kifogás csupán.
Újra holt Meneláosz,
újra sírlakó a pusztán.

Sehol egy hang vagy kép,
mégis kezemben a láng.
mely édesen izzó, drága fém,
mert Ő egy kaotikus Lány.

Ige


Feszülök, mert féltelek,
izzok, és szeretlek.
Szenvedj, és szeress,
szenvedek, hogy megvess.
Észlelj, hogy értselek,
észlellek, és értenek.
Táncolj, hogy elcsábuljak,
táncolok, mert elcsábítottak.
Vérezz, mert kínozlak,
kínozz, hogy álmodjalak.
Kiűznek, és befogadsz,
kiűzlek, mégis megragadsz.

Újra nyitva

Újra nyitás

Rég írtam már erre-arra,

rég vittem egerem a blogra.
De gondolok mindig mindenkire,
csak kelljen soha keringnem.

Rég gépeltem új sorokat,
rég olvastam új lapokat.
Most csak a múlt van velem,
ezért barátaim nem feledem.

Éltek, és élnek velem, mellettem,
támogatnak, és letörlik édes könnyem.
De most búcsúznom kell itt a vége,
belépünk egy új jövőbe!

Írhatnék

Írhatnék

Írhatnék világ fájdalmat,
rémes, s kínnal telt sorokat,
mlgse teszem, de miért nem?
Hisz újra Fájdalom a nevem.
Kín, és szenvedés társam újra,
mikor éhsen ugranék minden vadra,
de csak árnyékot érnek agyaraim,
és földbe marnak véres karmaim.
Kihasználva érzem magam, és üresnek,
mégis röhögök míg mások szenvednek!
Kegyetlen lennék vagy gonosz harcos?
csak mert hangon, éles és karcos?