Széljegyzet

Láda

Pár vesét a papíron,

Egy sárga, öreg oldalon.

Nem változik, állandó,

A némán kiválló.

 Van, ennyit tud csupán,

Csendben uralkodik a lármán.

Mégse létezhet üresen,

Hiába befejezetlen.

Nem varázsige, csak egy szó,

Mégis pont nekem való.

Egy lehetőség, mi végtelen,

Biztonságos, sebezhetetlen.

Időtlen emésztője bajoknak,

Tárháza gondolatoknak.

Védelmet ad mindennek,

Börtöne régi vétkeknek.

Emlék

Emlék

Sötét szó a szélben,

Elátkozott pillanat.

Karcok egy régi képen,

Láncra vert gondolat.

Félve mondott sorok,

Bilincsben a lélek,

Mint elszoruló torok,

Fojtogat, hogy élek.

Rabruhában a lényeg,

Hiába holmi ajtó,

Elzárják a tények,

Ha bennem a hajtó.

Csábító mondat,

Hívogató csapda,

Hiába a fondorlat,

Eltévedt a préda,

Bűnként született,

Megvetett idea,

Szépnek tettet,

A fantázia.

Csend?

Szélcsend?

Szavak szállnak szerteszét,

Szédítik százak szívét.

Szabadság szerepében,

Színlelt szerelemben.

Édesélettel érvelnek,

Édenre érdemtelenek,

Értektelen ékekkel,

Élettelen érzésekkel.

Lélektelen látomás,

Levegőtlen lazítás,

Lángoló lakások,
Látnoki lázálmok.

Csalfán csalogatnak,
Csókkal csábítanak.
Csavaros csapdába,
Csillogó csatába.

Elrontott elmélettel,
Ellopott eredettel,
Elvisznek elemnek,
"Eszményi" elveknek.

Névtelen nemzetnek,
Neveletlen népeknek,
Nemzője nemtelen,
Nemezise nincstelen.

Dobozolt dillema,
Diónyi darabka,
Disszonáns diadal,
Deviáns dalokkal.

Operatőr

Operatőr

Színes élmény a pillanat,

ismeretlen, ősi varázslat,

Megtart, leláncol örökre,

felosztana szűk körökre.

Hiába való lett az átok,

most már teszek rátok.

Nem kell szép szavatok,

friss győzelmet aratok.

Újra enyém a vászon,

ez az én világszámom.

Minden bánattal, teherrel,

Örömmel, és a könnyekkel.

Megmutatom ha érdekel,

milyen ha senki sem terel,

Még ha kétség is gyötör,

Te leszel az Operatőr.

Rendező

Rendező

Váratlan véres álmok,

mindenhol halált látok.

Máglyák vetette árnyék,

a tisztaság csak szándék.

Akaratlan gyilkos élet,

elhoztad nekem a véget .

Nem kötelez semmi már,

utam vége másra vár.

Mécses pislákol síromon,

idővel ezt is megszokom.

Ennyit ért a küzdelem,

nekem is lett sírkövem.

Hat lábnyi föld felettem,

szeretetem ide temettem.

Elfogyott a végtelen Erő,

nem kell többé rendező.

Mellékszerep

Mellékszerep

Elillant egy látomás,

képzelgés volt semmi más.

Mégis űr maradt bennem,

merre kéne mennem?

Céltalan lett a világ,

illattalan, szürke virág.

Fakó vászonra festem,
mit érezni vél a testem.

Gyengén pislákol a lélek,

illúziók nélkül bizony félek.

Szükséges az édes álom,

hol magam épnek látom.

Függöny fel! Forogjon a kamera!

Pár csapó,s kész leszel tavaszra!

Életem filmje nem várt vélemény

mellékszerepet osztok rád Remény.

Főszerep

Főszerep

Sűrű, setét gondolatok,
mint gyors vonatok,

Száguldanak előttem,

ennyi lenne a végem?

Hol a film, mit ígértek?
A képek nem pörögnek,

állnak, mint kőszobor,

rút, de mégis csokor.

Mozdulatlan minden,

néznek engem végtelen.

Talapzatuk fénytelen,

Rajta írás: "Mindenem".

Ennyi lenne a Fátum?

Hol marad a formátum?

Hova lettél vén vetítő?

Nekem nem jár összegző?

Az alagút sincsen sehol,

ma mindenki sztrájkol?

Semmi pompa, semmi dicsfény?

Nem ezt mondtad Remény!

Mozit, ígértél, színházat,

enyém lehet a nagy pillanat!

Mézzel kented a halált,

Nem láttam a csapdát.

Tiéd lettem egészen,

bátran, és merészen,

s lám elvetted a főszerepet,

neked írom ezt a verset.