Kereszteződés

Elágazás

Jobbra tábla, rajta felirat,

Balra csak egy nyíl mutat.

Mégis olyan csábító,

Megragad az az egy szó.

"Magány", ennyit ígér,

Valahogy mégis hozzád ér.

Nem enged, az övé leszel,

Ott mindent hiába teszel.

A táblán ragyogó mondatok,

Jól ismert gondolatok.

"Szeretet, élet, és öröm,

Gyűlölet legalább a köbön"

Sorban a sok idézet,

Lehet téged is megigézett.

A végén összefoglaló,

"Ember, ez neked való!"

Közepén egy apró ösvény,

Táblátlan, benőtte a sövény,

A híres közép útnak látszik.

Vagy csak a szemed játszik?

Magától visz a lábad előre,

Nem figyelsz egy kopott kőre,

Melyre írtak valamit régen,

" Üdvözöllek a Semmiben"

Bolyongás

Elvesztem a Semmiben

Sötét, mély tenger

Ezer elveszett perccel.

Égető, kopár sivatag.

Egy gondolat betakar.

Fehér, hideg hegyek,

Mondjátok, mi legyek?

Nyirkos, kietlen bánya,

A végzet találmánya.

Néma, végtelen utazás,

Felkavar a változás.

Lassú, széles folyam,

Érted adtam magam.

Tüskés, vad rengeteg,

Odin legyen veletek,

Fénytelen, süket vetem,

Elvesztem a Semmiben.

Legbelül

Mélyen a Semmiben

Hangtalan börtönben vakon,

A legjobb zarkában lakom.

Fénytelen veremben a lelkem,

De lassan ezt is megszeretem.

Már nem a láncok kötnek,

Bolondja lettem a véremnek.

Magamra vetettem büntetést,

Sose vágytam a megértést.

Elszakadni, ennyit akartam,

Mikor béklyóim faragtam.

S lám fogoly lettem szabadon,

Bliccelő egy szellem vonaton.

Magányért sírtam veletek,

Kísértő mennyei szellemek.

Végre üresség honol bennem,

Itt mélyen a Semmiben.

Széljegyzet

Láda

Pár vesét a papíron,

Egy sárga, öreg oldalon.

Nem változik, állandó,

A némán kiválló.

 Van, ennyit tud csupán,

Csendben uralkodik a lármán.

Mégse létezhet üresen,

Hiába befejezetlen.

Nem varázsige, csak egy szó,

Mégis pont nekem való.

Egy lehetőség, mi végtelen,

Biztonságos, sebezhetetlen.

Időtlen emésztője bajoknak,

Tárháza gondolatoknak.

Védelmet ad mindennek,

Börtöne régi vétkeknek.

Emlék

Emlék

Sötét szó a szélben,

Elátkozott pillanat.

Karcok egy régi képen,

Láncra vert gondolat.

Félve mondott sorok,

Bilincsben a lélek,

Mint elszoruló torok,

Fojtogat, hogy élek.

Rabruhában a lényeg,

Hiába holmi ajtó,

Elzárják a tények,

Ha bennem a hajtó.

Csábító mondat,

Hívogató csapda,

Hiába a fondorlat,

Eltévedt a préda,

Bűnként született,

Megvetett idea,

Szépnek tettet,

A fantázia.

Csend?

Szélcsend?

Szavak szállnak szerteszét,

Szédítik százak szívét.

Szabadság szerepében,

Színlelt szerelemben.

Édesélettel érvelnek,

Édenre érdemtelenek,

Értektelen ékekkel,

Élettelen érzésekkel.

Lélektelen látomás,

Levegőtlen lazítás,

Lángoló lakások,
Látnoki lázálmok.

Csalfán csalogatnak,
Csókkal csábítanak.
Csavaros csapdába,
Csillogó csatába.

Elrontott elmélettel,
Ellopott eredettel,
Elvisznek elemnek,
"Eszményi" elveknek.

Névtelen nemzetnek,
Neveletlen népeknek,
Nemzője nemtelen,
Nemezise nincstelen.

Dobozolt dillema,
Diónyi darabka,
Disszonáns diadal,
Deviáns dalokkal.

Operatőr

Operatőr

Színes élmény a pillanat,

ismeretlen, ősi varázslat,

Megtart, leláncol örökre,

felosztana szűk körökre.

Hiába való lett az átok,

most már teszek rátok.

Nem kell szép szavatok,

friss győzelmet aratok.

Újra enyém a vászon,

ez az én világszámom.

Minden bánattal, teherrel,

Örömmel, és a könnyekkel.

Megmutatom ha érdekel,

milyen ha senki sem terel,

Még ha kétség is gyötör,

Te leszel az Operatőr.