2017. augusztus 23., szerda

Értelmezés

Páncél


Vas öleli lelkem lángját,
a soha ki nem alvó fáklyát,
a mélyben pislákoló tüzet,
mit elfújt egy lendület.


Kemény bőr óvja énem,
a mindentől félő lényem,
védi borult elmém romjait,
a fürge gondolat zugait.

Sodrony burok szívemen,
néha én is elhiszem,

Mégis kevés védelem,
ha elveszik az eszem.

Hideg acél burokban élek,
minden nap kicsit remélek,
mindig előre. sose hátra,
ezt írd fel a fejfámra.

2017. július 25., kedd

(K)érvény

Vágy


Rémálmok miden este,
mások csonka teste,
Kísért árnyként a jelen,
mond mi lett velem?

Hova lett a pillanat,
mely gyorsan elszaladt?
Eltűnt vele a lényeg,
mond, hogy féreg!

Fejsze élén a fények
mind eltávozó lélek,
Vérben táncolva élek,
mond miért félek?

Porba fojtott álmok,
nem tudom mire várok,
Kétség, mit remélek,
mond, hogy kérlek.

Nyugalomra vágyom,
kéne egy szép álom,
több egy percnél,
mond, úgy kedvelnél?








2017. június 21., szerda

Utolsó játék

Kör


Virág acél korból, kezed értem nyúl,
nektár pocsék borból, lelkem vérbe full,
Remény olcsó porból, halált hoz,
így kel fel a Nap, új világhoz


Elmém ismét szegény, nem tud élni már,
megint lazán kileng, elmegy, néha vár,
De átok az erő, mi fárad,
így delel a Nap, fénye támad.

Sötét eszmék halmán, vezet át az út,
nehéz emlék nyomán, kiveszett a múlt.
Termény helyére méreg készül ,
így megy le a Nap, éjt hoz végül.

Vendég csak az derű, jöhet az idő,
egész valószerű, lehet, szép jövő.
Halált remél ki régen táncol,
így jön az Éjjel, úgyis leláncol.



υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – | υ – | υ – | υ – | υ
– υ υ | – υ υ | – υ | – υ




2017. június 6., kedd

Játék következő felvonás

Átok



Halott rothadó testemen
börtön viselt lelkemben.
világom végső sorsa,
Kő merev arcok sora,

Végtelenbe hajló szobrok,
gránitból faragott bokrok,
Mozdulatlan az élet,
illúzió a lélegzet

Mint néma vészjelzés,
egy visszhangos lépés,
a csend sötétjében,
egyetlen véletlen.

Véges minden remény,
ez nem közlemény,
Rideg valóság szülöttje,
hideg árnyak sziluettje.

Nincs már se cél, se irány,
se érzés, se keserű hiány,
Nyugodt minden pillanat,
itt a végzett alatt.







2017. május 31., szerda

Játék


Változás

Vad vihar voltam valaha,

villámmal vakon vagdalkozva,
világom véletlen változóvá vált,
végül végzetem vitával várt.

Halhatatlan hitem hevében,

holtként hősök helyében,
Hiába hátráltam hetente,
ha hoztál herceget helyemre.

Létemről lelkesen lemondva,

lettem lelked lakása,
Láttam legvégső lépésed,
lelkem lassan letépted.

Szilánkjaim szélbe szórva,
szabadságért szónokolva,
Szabadon szállnak szavaim,
szikrát szórnak szemeim.

Füstös fényből főnix formán,
fesztelen feszítem fekete formám.
Faunok  fuvolája felvidít,
Féktelen fisszióm felhevít.








2017. május 2., kedd

Remény

Tavasz


Illat int a szélben,
Csábít a szívemben,
szépség a szememben.
gyenge, érintetlen.

Életre ébred világom,
Romok helyén büszkeség,
Csodád hoz új virágom,
hív a drága messzeség.

Mint elveszett gondolat,
rám talál egy érzelem,
suhan a gyors pillanat,
lemarad az értelem.

Elmúlt a sajgó fájdalom,
nem hull már könnyem,
nincs egyedül magányom,
eljött a tavasz a Semmiben.




2017. április 10., hétfő

Mélyen

Legbelül


Lángolás leszek a télben,
szikra a vaksötétben.
Fénypászma éjszaka.
leszek a tűz maga.

Ének leszek a csendben,
hang a lelkedben.
Zajjá válok a némaságban,
dal a pusztaságban.

Füst leszek a tiszta égen,
köd a messzeségben.
Szálló por a városon,
hamu a világon.

Víz leszek a sivatagban,
eső a hajadban,
Harmat egy vadvirágon,
Pára az óceánon.

Tavasz leszek kebleden,
nyár az életen.
Ősszé válok végtelen,
Tél a Semmiben.