Köd a Semmiben
Fény nélküli, sikító hangok,
Nem segítenek, hol vagyok,
Hidegen éget a levegő,
Hogy belesajdul a tüdő.
Kezem sincsen már,
Hiába érzem, kalimpál,
Nem látom a világot,
Csak ismerem a valóságot.
Nedvesen tapad minden,
Azt mondták, rendben,
De ez már csak emlék,
Bárcsak nem lennék.
Beleolvadni, eltűnni,
Csak ennyit szeretnék kérni,
Nem lenni, csak lélekben,
Mint Köd a Semmiben.
