2014. április 29., kedd

Amikor valami végetér, na akkor kezdődik valami más

A Nap sugarai élesen verődtek vissza a csupasz fémről, ahogy elhagyta hüvelyét, hogy az ember szolgálatába álljon. Meredek szögben indult meg célja felé, készen az akár végzetes károkozásra is , de az utolsó pillanatban lendülete alább hagyott, és épphogy csak érintette áldozatát. Már ezzel a mozdulattal is karcolást ejtett az érzékeny szöveten, és nyomában megjelent az éltető, vagy épp halált hozó folyadék, mely lassú, kövér cseppekben hullott alá a földre, és ejtett foltott a kiszáradt poron. A másiknak még ideje sem volt reagálni, amikor a fém hegye újra villant, és lecsapott. Ezúttal mér keményebb részhez ért, és azt végig vágva hagyott maga mögött mély nyomott. Megtörtént, a Másik összeroskadt, és kezével ütötte az egyre mocskosabb földet.
- Ennyi volt, kész, vége! Innen már nincs visszaút, innentől kezdeve eddigi pozíciód elveszett, és én veszem át az eddigit.
- Tényleg csak ennyi lenne? Azt hittem tovább tart majd, Azt hittem, hogy mint a filmekben, lesznek monológok, esetleg beszólások.
- A való életben ez sokkal könyörtelenebb. Az emberek nem kapnak lehetőséget a beszédre, csak jönnek, és megteszik, amit meg kell, aztán távoznak, vagy mindketten, vagy csak az egyikük.
- Legalább azt elmondták volna, hogy miért vagyunk itt. Egyszerűen iderángattak reggel, és itt hagytak.
- Elmondja, miért vagy itt?
- Mond, ezek szerint neked többet mondtak, mint nekem.
- A lényeg az, hogy kiszolgáltál, meguntak, és ezért megkértek engem, hogy jöjjek ide, és tegyem, amit tennem kell.
- És velem mi lesz? Leírtak, és ennyi?
- Neked eddig tartott a sikered itt, talán újra kezdheted, talán nem. Ez már csak rajtad múlik, de nekem lassan mennem kell. Vár az ünneplés, és a dicsőség. Nagy kegy, hogy én válthatalak le.
- Én köszönöm neked. Igazad lehet, újra fogom kezdeni, és a csúcsra jutok megint.
- Nem kell többet küzdened Öreg. Már így is ott vagy. Neked innen a páholyba vezet az utad, ahonnan nézhetsz minket, és ha akarsz, vagy jónak látod beleszólhatsz a dolgok menetébe.
- Tényleg jobban informáltak téged, mint engem. Sejtettem, hogy eljön ez az idő is egyszer, de nem hittem, hogy ilyen lesz. Már csak egy kérdésem van.
- Tedd fel, és menjünk.
- Miért azt az ócska, csöpögő töltőtollat használod?
- Ez egy kabala, és sajnálom, hogy tintás lett a szőnyeg.

- Semmi gond, holnaptól úgyis a te irodád. Na menj ünnepelni, én is megyek majd, csak összeszedem magam.

2014. február 27., csütörtök

Én se hagyhatom ki

10 kérdés, ami kiborít egy irodalmárt


Érdeklődve olvastam a "10 kérdés, ami ..." című netes alkotásokat. Ezen felbuzdulva gondoltam én is írok egy ilyen kis memoárt.


1, Miért írsz verseket, novellákat, stb.?


Mert én így szeretek krumplit puceválni, és mert a Nap, Hold, Hubble együtt állás a szülinapomon ezt dobta ki nekem. Még véletlenül sem a világról alkotott véleményem, és az érzéseim kifejezése végett.


2, Neked is vannak korszakaid?

Vannak hát, csak titkolom őket, mert betegek szegénykék, és félek, hogy megfertőznek valakit, vagy engem. Ember húsz éves vagyok, honnan lennének korszakaim. Hmm, lehet hogy lopnom kéne néhányat Arany Jánostól neki úgyis sok van.

3, Verseid búsongósak, novelláid viccesek. Miért van ez?

Csak. A vers egy rövidebb, és ezért közvetlenebb műfaj, míg a novella kicsit hosszabb, így van lehetőség humorral álcázni a tényeket, és viccesen előadni a szomorú igazságot, hogy sokan nem gondolkodnak. (Lásd a kérdés maga...)

4, Hogy kell verset írni?

Leülsz egy tollal, és papírral, és vársz. Vársz, vársz, vársz még egy kicsit, és megjön az ihlet nevű hölgyemény, vagy férfi állat. Na jó, igazából ha érzed, hogy az agyad elborítja egy kékes színű köd akkor van ihleted, vagy beszívtál. A többi már csak verstani alap ismertek kérdése.

5, Tudnál nekem írni egy verset?

"Persze, miről?" kérdem én. "Rólam" jön a jól átgondolt válasz. Emberekről verset írni lehet, de sajnos igen nehéz semlegesnek lenni. Ígyis- úgyis az egyéni véleményem fogja tükrözni, és az nem biztos, hogy jó.

6, Miért nem adsz ki könyvet?

Sajnos kis hazánkban rohadt drága egy kötet megjelentetése, és kevesen támogatják a nem modern "művészetet". De ha neked kedves olvasó kedved támad támogatni kérlek adományod a következő ihlettel ad fel.

7, A verseid nem is modernek. Akkor most te nem kortárs vagy?

Rossz, hír de az vagyok, csak nem  tartozom az elvileg magas színvonalú modern költők közé, mert én még tanultam olyanokat, hogy rím, ritmus, szótagszám, és időmérték.
 
8,  Jók a verseid, de Arany János jobb nem?
 
De, csak némi kor , és zsenialitás különbség kettőnk között,. Az Ő javára jelzem.
 
9, Mikor szoktál verset írni?
 
Kizárólag ha hülye kérdéseket tesznek fel nekem, amúgy unalmas.
 
10, Mitől szerelmes egy vers?
 
Mondjuk attól, hogy a szerelmednek írod, vagy a sarki zöldségesnek választás szerint.

2014. február 21., péntek

From the battleground

Pray


I'm ready to die,
I'm ready to kill,
I'm ready to cry,
I'm ready to feel.

I'm ready to pray,
I'm ready to steel,
I'm ready to stay,
I'm ready to fear.

I'm ready to brave,
I'm ready to fall,
I'm ready to take,
I'm ready to love.

I'm ready to war!

Justice

Live, and death are only games,
which have a chance to you,
delay your problems,
and things to do.

Live is only a bad yoke,
which play with yourself,
and never help to took,
if you seen myself.

Death is only a peon behind,
serve under the knight,
who are made from might,
and never see day, and night.

You look, but never see,
'cause you are the knight,
and sink under the sea,
when never seen the night.

2014. február 10., hétfő

Ülve alvás, állva fekvés, és új bejegyzés...

Matek lecke

Kész van mindenki,
ide jöttünk zsibbadni.
Frontra fogjuk bajunk,
mégi kell, hogy nyomjuk.
Mert az élet nem pihen,
és nem lesz tehetelen,
csak erőnk nem elég,
telhetetlen a keserű Vég.
Elkészül idővel az ember,
ha csak hisz, és nem mer.
Egy kis szemtelenség kell,
hogy szembe menj a kerékkel.
Szállj ki egy kicsit innen,
és lazulj el ha embertelen,
és kegyetlen a sorsod,
és nem bírod el karod,
ha ólom már a fejed,
mert egy meg egy az négy ketted.


Fásul(ás)


Kasztanyeszta, és dobverő,
cimbalom, és erőmérő,
hangok, és akaratok húznak,
mind- mind téged akarnak,
széttépnének sok felé sokan,
nem hagynának meg magadnak.

Hegedű, és triangulum,
Üstdob, és ununoktium,
információk, és terhek keresnek,
hogy téged szólítsanak mesternek,
Itt az ideje, hogy megállni, és várni,
hátha sikerül egyszer gyökeret verni.

 

Új élet, világ, és fény

Fertőzés
Angyal kép éled, és vezet,
miért ártottam neked?
Démonok kisértenek veled,
Mégis örömmel fogom kezed.
Őrült tánc ez szárnyakkal,
Szárnyak keverdnek árnyakkal.
Tollak suhognak végtelen,
Pallosok súlytnak élesen.
Láng csap fel nyomomban,
hamuként hullnak el karodban.
Fekete szárnyaim fakulnak,
ahogy tieid körbe fonnak.
De fehérségük lassan múlik,
hisz lényünk összeomlik.
Megfertőzted lelkem harsonáját,
és én bepiszkítottam szíved bársonyát.


Olvadás


Küzdelem, és vérpatak,
mind belőled fakad,
benned él minden világ,
veled lángol egy új virág.
Tűz égeti minden perced,
hamu jelzi édes végzeted.
Mégis szól egy hang: "Harcolj!",
és ha kell körömmel karcolj,
csak tedd, amit magadnak érzel,
és nem lankadja, ha élőként vérzel.
Jeges szíved is sebezhető,
téged is elolvaszt egy szerető
.

2014. február 7., péntek

Lámpák, kereszteződések, gondolatok

Tűnődés


Ez csak játék a szavakkal,
valóság másoló mondatokkal.
Lényegtelen, üres sorok,
mint megannyi utca sarok.
Állnak lelkem keresztútján,
és zöldre várnak a lámpán.
A hiányos szívek feszülete,
érzelmek tintás tükre.
Mond hol az igazság?
Mond látszol- e Valóság?
Vagy csak üres képek,
miket neked felidézek?
Lehet- e sorok között fény?
tisztán érezhető, lelki tény?
Vagy megint csak álmodom,
mikor e rímeket papírra sírom,
és e sorok könnyeim,
vajh érted- e kérdéseim?



Ima

Mára minden modern,
egyé válunk az interneten.
Mégis fáj a valóság átka,
mond miért lettél pátriárka?
Ki az vallást szavalja,
hogy bolond, ki eszét használja.
Globalizáció, és nagyvárosok,
nekem mindez már túl sok.
De neked még kevés tudom,
most mégis szavam ordítom,
hogy kelj fel álmodból,
ébredj modern átkodból!
Tedd le az okos telefont,
és hagyd el a városi betont.
használd elméd, és beszélj.
Ideje, hogy emberként élj!

2014. február 2., vasárnap

P- alliteráció

Ez itt egy:
Puncs Pöttyös Páva Pingálta Pokrócba Polyált Publikus Padon Piros Papucsban Punnyadó Pókember Pártfogásában
Puszedli Pindúr Pandúr Pelikán Prémes Pátkány Pulóveres Polgár Pukkasztó Petuniásba Pisilő Pulik Pipázó Prímás Pék Puttonyt Polcra Pakoló Parasztokkal
Partyzó Pubertás Pálinkás Pamacsokkal Pókerező Pankrátorok Pingvin Pénisz Pusztító Parázsló Petárdás Pityókás Perecet Palackozó Pinty Pasasok Pusztában Portyázó Patakból Partvissal Partra Pofozott Paprikás Paradicsomos Pikáns Petrezselymes Ponty Pörkölt Pasztörizáló
Panírozott
Parajos Pépsített Penicilines Puskában Paszírozott Pedáns Palóc Pand Púp Párizsi Porlasztó
Palota Portás Prosztó Pálos Porladó Padlizsán Panamázó Papokkal
Páfrány Paklival Palló Peron Padló Pucoló
Poroltós Pézsma Pockoknak Puszival Pukedliző Papák
Polikai Passzivítástól Poros Poétikai Poén Pártjának Promóciója.
 P counter: 100

Variációk hiányokra

Cselekvés nélkül


Se szavak, se mondatok,
csak betűk, és jelek.
Értelmetlen szótagok,
sehol egy épp jelenet.

Szilánkok, és töredékek,
mind-mind pillanatok.
darabok, melyek nem egészek,
csak puszta, égett csonkok.

Egy hete lassan életem káosz,
és a harc kifogás csupán.
Újra holt Meneláosz,
újra sírlakó a pusztán.

Sehol egy hang vagy kép,
mégis kezemben a láng.
mely édesen izzó, drága fém,
mert Ő egy kaotikus Lány.

Ige


Feszülök, mert féltelek,
izzok, és szeretlek.
Szenvedj, és szeress,
szenvedek, hogy megvess.
Észlelj, hogy értselek,
észlellek, és értenek.
Táncolj, hogy elcsábuljak,
táncolok, mert elcsábítottak.
Vérezz, mert kínozlak,
kínozz, hogy álmodjalak.
Kiűznek, és befogadsz,
kiűzlek, mégis megragadsz.

2014. január 5., vasárnap

Újra nyitva

Újra nyitás


Rég írtam már erre-arra,
rég vittem egerem a blogra.
De gondolok mindig mindenkire,
csak kelljen soha keringnem.

Rég gépeltem új sorokat,
rég olvastam új lapokat.
Most csak a múlt van velem,
ezért barátaim nem feledem.

Éltek, és élnek velem, mellettem,
támogatnak, és letörlik édes könnyem.
De most búcsúznom kell itt a vége,
belépünk egy új jövőbe!