Várakozva a Semmiben
Vihart hittem, de csak szellőt találtam,
Tűzvészt jósoltam, hol szikrákat láttam,
S most döbbent csendben nézem,
ahogy neked elmesélem.
Miért is a nagy szavak, és kiálltványok,
véletlen versek, díszes megszólalások,
mikor némán állok a pillanatban,
Mert tegnap neked elmondtam.
Kövér hallgatások, kínos pillanatok,
kényszeredett, őszinte mondatok,
végül majd süketen ordibálom,
Mond, mikor mondhatom?
Mond, mikor mondhatom?
Ötletek, trükkök, tervek voltak,
végül mindegy szálig elbuktak,
S egyszer sötétbe bújva, vakon,
Majd mindezt megmutatom.
Három majom lelkemben,
Mire vártok a Semmiben?
