Ingerek

Ígeret a Semmiben

Nem igazán érdekel,

Mi lesz másvalakivel.

Nem kellenek a gondok,

Sem panaszos mondatok.

Hazugság a kegyelem,

Álca csupán a fegyelem.

Megfordulhat a világ,

Akkor sem kell már virág.

Mondtad, vagy tetted,

Mindegy, úgyis elfelejted.

Talán nem is számított,

Hitegetni egy újabb bolondot.

De most már értem,

Senki miért lehettem.

S ha bántana, sajnálom,

Ezt akkor is elmondom.

Hittem neked, hogy elvedd hitem,

Megszoktam, ezt érdemlem.

Fájdalmat ébreszt bennem,

Egy újabb Ígéret a Semmiben.

Zavar

Várakozva a Semmiben

Vihart hittem, de csak szellőt találtam,

Tűzvészt jósoltam, hol szikrákat láttam,

S most döbbent csendben nézem,

ahogy neked elmesélem.

Miért is a nagy szavak, és kiálltványok,

véletlen versek, díszes megszólalások,

mikor némán állok a pillanatban,

Mert tegnap neked elmondtam.

Kövér hallgatások, kínos pillanatok,

kényszeredett, őszinte mondatok,

végül majd süketen ordibálom,
Mond, mikor mondhatom?

Ötletek, trükkök, tervek voltak,

végül mindegy szálig elbuktak,

S egyszer sötétbe bújva, vakon,

Majd mindezt megmutatom.

Három majom lelkemben,

Mire vártok a Semmiben?