Kör
Virág acél korból, kezed értem nyúl,
nektár pocsék borból, lelkem vérbe full,
Remény olcsó porból, halált hoz,
így kel fel a Nap, új világhoz
Elmém ismét szegény, nem tud élni már,
megint lazán kileng, elmegy, néha vár,
De átok az erő, mi fárad,
így delel a Nap, fénye támad.
Sötét eszmék halmán, vezet át az út,
nehéz emlék nyomán, kiveszett a múlt.
Termény helyére méreg készül ,
így megy le a Nap, éjt hoz végül.
Vendég csak az derű, jöhet az idő,
egész valószerű, lehet, szép jövő.
Halált remél ki régen táncol,
így jön az Éjjel, úgyis leláncol.
υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – | υ – | υ – | υ – | υ
– υ υ | – υ υ | – υ | – υ
Sötét eszmék halmán, vezet át az út,
nehéz emlék nyomán, kiveszett a múlt.
Termény helyére méreg készül ,
így megy le a Nap, éjt hoz végül.
Vendég csak az derű, jöhet az idő,
egész valószerű, lehet, szép jövő.
Halált remél ki régen táncol,
így jön az Éjjel, úgyis leláncol.
υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – υ – | υ – | υ υ | – υ | –
υ – | υ – | υ – | υ – | υ
– υ υ | – υ υ | – υ | – υ
