Voltunk, vagyunk, leszünk
Az újkori Sámson,
egyedül a pusztaságon.
Az erőm visszatér,
s nem ér egyedül a tél.
Kardok kora múlt,
a vitéz kimúlt,
de jönnek helyette ujjak,
erős, büszke, lőpor fiak.
Vége, nincs tovább sehol,
mindenhol puska dalol.
Lohol a halál, de hiába,
véget ért a Vas kora.
Por lepi már az ősi páncélt,
lőfegyverek ostromolják az acélt.
S lassan a lézer lesz a fegyver,
s jönnek robotok, több tízezer.
De visszatér a nyers erő, a kitartás,
és nem lesz több utcai világítás.
Visszatérnek a régi korok,
és jövünk mi is, Gladiátorok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése