Újra

Újra a Semmiben


Már nem hallom a zajt,
a dörrenést, és a ricsajt.
Nem látom az alagutat,
sem a fényt mi értem kutat.

Levegőm a düh, az indulat,
elszállt, mint pillanat.
Nyugalmam sincs sehol,
nélkülem élnek valahol.

Italom a könny, a bánat,
 búcsút intett a mának,
A vicc is csak álca csupán,
ne láss engem soha árván.

Ételem a kaland, az izgalom,
messze mentek egy napon,
A pihenés is tovalibben,
üdv Újra a Semmiben.