Átok
Halott rothadó testemen
börtön viselt lelkemben.
világom végső sorsa,
Kő merev arcok sora,
Végtelenbe hajló szobrok,
gránitból faragott bokrok,
Mozdulatlan az élet,
illúzió a lélegzet
Mint néma vészjelzés,
egy visszhangos lépés,
a csend sötétjében,
egyetlen véletlen.
Véges minden remény,
ez nem közlemény,
Rideg valóság szülöttje,
hideg árnyak sziluettje.
Nincs már se cél, se irány,
se érzés, se keserű hiány,
Nyugodt minden pillanat,
itt a végzett alatt.
Halott rothadó testemen
börtön viselt lelkemben.
világom végső sorsa,
Kő merev arcok sora,
Végtelenbe hajló szobrok,
gránitból faragott bokrok,
Mozdulatlan az élet,
illúzió a lélegzet
Mint néma vészjelzés,
egy visszhangos lépés,
a csend sötétjében,
egyetlen véletlen.
Véges minden remény,
ez nem közlemény,
Rideg valóság szülöttje,
hideg árnyak sziluettje.
Nincs már se cél, se irány,
se érzés, se keserű hiány,
Nyugodt minden pillanat,
itt a végzett alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése