Lámpák, kereszteződések, gondolatok

Tűnődés


Ez csak játék a szavakkal,
valóság másoló mondatokkal.
Lényegtelen, üres sorok,
mint megannyi utca sarok.
Állnak lelkem keresztútján,
és zöldre várnak a lámpán.
A hiányos szívek feszülete,
érzelmek tintás tükre.
Mond hol az igazság?
Mond látszol- e Valóság?
Vagy csak üres képek,
miket neked felidézek?
Lehet- e sorok között fény?
tisztán érezhető, lelki tény?
Vagy megint csak álmodom,
mikor e rímeket papírra sírom,
és e sorok könnyeim,
vajh érted- e kérdéseim?

Ima

Mára minden modern,
egyé válunk az interneten.
Mégis fáj a valóság átka,
mond miért lettél pátriárka?
Ki az vallást szavalja,
hogy bolond, ki eszét használja.
Globalizáció, és nagyvárosok,
nekem mindez már túl sok.
De neked még kevés tudom,
most mégis szavam ordítom,
hogy kelj fel álmodból,
ébredj modern átkodból!
Tedd le az okos telefont,
és hagyd el a városi betont.
használd elméd, és beszélj.
Ideje, hogy emberként élj!