Értelmezés

Páncél

Vas öleli lelkem lángját,

a soha ki nem alvó fáklyát,

a mélyben pislákoló tüzet,
mit elfújt egy lendület.

Kemény bőr óvja énem,
a mindentől félő lényem,
védi borult elmém romjait,
a fürge gondolat zugait.

Sodrony burok szívemen,
néha én is elhiszem,
Mégis kevés védelem,
ha elveszik az eszem.

Hideg acél burokban élek,

minden nap kicsit remélek,

mindig előre. sose hátra,
ezt írd fel a fejfámra.