Remény a Semmiben
Széttört szép világom emlék csupán,
A mélység legmagasabb ormán.
Te emeltél fel magad mellé a magasba
Hogy váram romlását a vak is lássa.
Szemedben hoztad a pusztulást,
Virágnak álcázott rothadást.
Ha messze dobott a végtelen,
Te voltál mérgezett ételem.
Csillagként vezettél a vesztembe,
Istenné nőttél szememben.
Hittem minden átok szavadnak,
És örültem a gyilkos harcnak.
Végül nyertél, zokogva törtem,
Míg te mosolyogtál kevélyen,
Mégis újra fogadlak szívemben,
Remény a Semmiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése