Idő

Marokra fognám szavaim,

mégis szétcsúsznak ujjaim,

Összeszedném mi enyém volt,

de mint higany eliszkolt.

Apró cseppekre esve szalad,

csak a fémes kongás marad,

Nehéz volt minden pillanat,

mikor elvették az álmomat.

Marokra fognám szavaim,

mégis megvágták ujjaim,

Összeszedném mi marad nekem,

de porként tovalebben.

Elfújja a hideg, esti szél,

üres mit elmém tudni vél,

Kérdez minden pillanat,

kérem-e az álmukat.

Marokra fognám szavaim,

mégis eltörtek ujjaim.

Összeszedném mi lehet még enyém,

de eltűnnek az árny mélyén.

Merev tömbként zuhannak,

nem hallom mit mondanak.

Remélne az új pillanat,

hogy látom majd az álmomat.